Rizmajer Cortez
magyar világos kukoricasör
Az amatőr-műkedvelő sörfogyasztó számára adott néhány segítő erejű ökölszabály. Ezek közül talán a legalapvetőbb, hogy az a sör, amiben kukoricagríz van, biztosan nem lesz túlságosan jó - ez a gondolat, noha ilyen szinten nyilván erős leegyszerűsítések bomlasztják, persze nem teljesen légből kapott. Például a Magyar Élelmiszerkönyv vonatkozó ajánlásai - amit egyébként alaposan átírtak az elmúlt években - szerint jelentős szerepkülönbség van a jó öreg árpamaláta és a betolakodó kukoricagríz között, idézzük: "1.1. Alapanyagok: maláta (árpa, búza és egyéb gabona csíráztatásával készült termék); víz", ezzel szemben "1.2. Pótanyagok: a sörlé szárazanyag-tartalmának legfeljebb 30%-a származhat pótanyagból, amelyek: sörárpa, csírátlanított kukoricaőrlemény, rizs, egyéb szénhidráttartalmú termékek".
Abban tehát nyugodtan megállapodhatunk, hogy a kukoricagríz a sörnek alapvetően pótanyaga, és amikor egy sörfőző beteszi egy termékébe, akkor mindenekelőtt spórolni akar vele. Ellenvetésként megemlíthető persze a Coronita és hasonszőrű társai, amiket alapos marketinggel afféle autentikus Mexikói Kukoricasörnek szoktak eladni. Erről viszont korábban már kimerítően értekeztünk, és megállapítottuk, hogy amíg ezek a sörök is nagyobbrészt árpamalátából készültek, illetve a kukoricát mindenféle gond nélkül helyettesíthetik benne rizzsel, addig felesleges érdemi különbségről beszélni a szimpla olcsósörökhöz képest. Esetleg annyi előny írható a javukra, hogy tisztességesebb alapanyagokkal és következetesen alacsony komlózással jobban garantálják a többé-kevésbé hibátlan ízmentességet.
Most azonban egy olyan sörhöz lesz szerencsénk, amiben nem pótanyagként szerepel a kukoricagrízt, hanem épp az alkotja a gerincét. A csepeli Rizmajer sörfőzde - ami régebben nem éppen kiváló sörével vált emlékezetessé, de azóta állítólag jelentős technológiai-koncepicionális fejlődésen esett át - új söre ugyanis 55% kukoricagrízre épül, és csak e mellett kap teret a szokásos árpamaláta-komló-sörélesztő hármas, valamint némi - feltételezhetően a tökéletesebb szénhidrátbontáshoz szükséges - enzim. Tagadhatatlanul érdekes kísérlet, hiszen kukorica nagyobb mennyiségben csak kifejezetten rossz minőségű olcsósörökben szokott előfordulni, amelyekben a komló alibi és az árpamaláta is egy erősebbre főzött alapsör visszahigításaként van csupán jelen. Ezzel szemben a Cortez, legalábbis reményeink szerint, tisztességes alapanyagokkal, valamint minden korábbit felülmúló részaránnyal próbálja meg megmutatni a kukorica mint söralapanyag szubsztantív karakterét - ráadásul, megint csak szembeállítva az emlegetett olcsósörökel, a Cortez 13 Balling-fokos és 6 alkohol-térfogatszázalékos, tehát bőven van benne anyag.
Egy ilyen újszerű megközelítést pedig még akkor is érdekes megkóstolni, ha történetesen borzalmas lenne, hát még ha kiválóra is sikerül. Persze azért ez sem mellékes, így belevágunk a kóstolásba és kitöltünk egy pohárnyit a főzdénél kapott címkétlen, literes PET -palackból. Elsőként a palackozó helyiségre emlékeztető tétova erjedésillat, valamint a rendkívül tükrös, aranysárga szín tűnik ki, melyekhez méretes, de szokatlanul viselkedő habpaplan társul: szimpla ülepedés helyett a kis buborékok egyszerűen nagy buborékokká egyesülnek. Noha ez is tagadhatatlanul izgalmas látvány, mostanra a KK már nem bír a kíváncsiságával és bele is kóstol a csepeli Cortezbe.
Nos, nem kimondottan erős karakter tükröződik a kezdőkortyokban; a csípős szénsavasság mellett a grízzel felturbózott névtelen sörök jellegzetes mellékízének sokszorosan felerősített változatát lehet elsősorban kivenni. Ez - ebben a formában - halovány lisztes jegyeket, illetve némi prószás stílusban édes futamokat jelent, utóízben pedig mindenekelőtt a mérsékelt erejű komló bizonytalan megjelenését. Furcsa kóstolási élmény, mivel a vaskos, 13 B°-os testben szinte egyáltalán nem akadnak markánsnak ható, tartós ízek, így az előző mondatban felsorolt karakterjegyek között végül egy nevető sokadik, az illatszinten már említett, gondolatnyian erjesztés-savanykás palackozósor-utánérzés válik a legemlékezetesebbé. Ráadásul, vicces módon, az egyértelmű karakter hiánya és a megszokott sörjellemzőktől nagyrészt eltérő élmények még nem teszik a Cortezt rossz sörré, és a KK igazából örülne, ha a szortiment rendszeres tagjává válna. Csak éppen úgy tűnik, mégsem véletlen, hogy a nagyobb kézműves sörfőzdék nem fordulnak tömegesen a kukoricához - ugyanis érdekesnek érdekes, unikumnak unikum, még ihatónak is iható, az viszont mégsem látszik igazán, hol lapulna a csoda benne.
Alkoholtartalom: 6 V/V %
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.