A közelmúltban előkerült egy érdekes, a hidegháború idejéből származó tanulmány, amit az amerikai hadsereg készített. Az iratokat Alex Wellerstein, a Restricted Data munkatársa fedezte fel. A dokumentum tanúsága szerint az amerikai kutatókat az a kérdés foglalkoztatta, hogy miként befolyásolja a sör állagát és ízét egy nukleáris támadás.
Bagatell dolognak tűnik az atomháború árnyékában látszólag értelmetlen kísérleteket végezni, de a hidegháború idején a nukleáris fenyegetés réme mindennapos, kézzelfogható valóság volt. Az elvégzett kísérletek arra utalnak, hogy a szembenálló felek minden eshetőségre felkészültek; tisztában voltak vele, hogy az atomháború mindent örökre megváltoztatna, így minden eshetőségre, többek között az ihatatlan vagy mérgező sörrel és élelemmel is számolniuk kellett.
Kissé furcsa íze volt
A tanulmányból kiderül, hogy az 1955-ös, a nevadai sivatagban elvégzett Operation Teapot hadművelet során tizennégy nukleáris fegyvert teszteltek, és azt is vizsgálták, hogy a csomagolt élelmiszer, többek között a sör hogy reagál a radioaktív sugárzásra. Az élelmiszert, a sört és az üdítőket a sivatagban felépített, Patyomkin-falvakhoz tartozó házakban helyezték el. A kutatók a konzerveket és az üvegeket két, különböző hatóerejű bombával is tesztelték; az egyik húsz, a másik harminc kilotonnás volt.
A konzervek végül sokkal ellenállóbbnak bizonyultak a robbanásokkal szemben, de összességében az üvegek is meglepően jól teljesítettek. A legközelebbi élelmiszerek alig háromszáz méterre voltak a robbanás epicentrumától, a legtávolabbiak pedig körülbelül három kilométerre. A sugárzás elhanyagolható hatást gyakorolt az ételekre, a kutatók szerint vészhelyzetben fogyaszthatók lennének – Wellerstein szerint ez azt jelenti, hogy rövid távon nem okoznának komoly egészségkárosodást. A sugárzást kapott élelmiszerek élettani hatásait laborvizsgálattal ellenőrizték, de az ízüket már egy névtelen önkéntes vizsgálta; szerinte a nukleáris csapást túlélő sörnek kissé furcsa íze van, de szerencsére közel sem ihatatlan.
Beküldte: Nyitrai Tamás
Forrás: http://index.hu/
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.